Tudod-e?

 
A pozitív pszichológia
 

Ha találkozunk ezzel a kifejezéssel biztosan rögtön egy mosolygó arc ugrik be előttünk, és arra gondolunk, hogy ez nem lehet más, mint a pozitív érzelmekkel foglalkozó/kutakodó tudományág, minden, ami örömöt illetve boldogságot hoz az életünkbe. A pozitív pszichológia egy új perspektívát jelent, amelyben leginkább az emberek erősségeire összpontosítanak, nem pedig a gyengeségükre. A pozitív pszichológia fókuszában inkább a pozitív érzelmek kutatása helyezkedik el.

 
Mi a pozitív pszichológia?
 
A pozitív szubjektív tapasztalat, a pozitív egyéni vonások és a pozitív intézmények tudománya, amely az életminőség emelését ígéri és megakadályozza a patológia kialakulását, ami akkor keletkezik, amikor az élet sivár és értelmetlen. (Seligman és Csíkszentmihályi,2000).

A pozitív pszichológia témakörei:

  • Jóllét és megelégedettség a múltat illetően
  • Boldogság és flow a jelenben
  • Remény és optimizmus a jövőt illetően
  • Pozitív személyiségjegyek, erősségek kutatása: pl. képesség a szerelemre és a hivatásra, kitartás, megbocsátás, eredetiség, spiritualitás, zsenialitás, bölcsesség, felelősség, altruizmus, mértékletesség és munkaerkölcs, érzelmi intelligencia

Bár számos meghatározás létezik, a Nemzetközi Pozitív Pszichológia Egyesület (IPPA) által széles körben elfogadott meghatározás a következő: ,,A pozitív pszichológia egy tudományos tanulmány, ami lehetővé teszi az egyének és a közösségek számára a fejlődést/virágzást’’. Ebből a definícióból három elemet lehet kiemelni: A pozitív pszichológia a következőkre összpontosít:

  • tudomány
  • fejlődést/virágzást befolyásoló tényezők
  • egyén és közösség

A Nemzetközi Pozitív Pszichológia Egyesület azt is kiemeli, hogy mi nem a pozitív pszichológia. ,, Ez nem egy ,,rozsás’’ életkép ahol az ábrándozó gondolkodás a dolgokat pozitívvá teszi, és nem is a ,,pop’’ pszichológia. A pozitív pszichológia nem kizárólag arra, összpontosít, hogy mi a pozitív és mi a negatív, mindkettő fontos, bár a hangsúly az erősségek és a pozitív lehetőségek fejlesztésére összpontosít.

Fontos tudnunk, hogy a pozitív pszichológia igen fontos szerepet tölt be az egészségpszichológia egészségfejlesztő és betegségmegelőző témaköreiben. A pozitív pszichológia már rég jelen van a pszichológiai gondolkodásban, előtérbe viszont csak a második világháború után került, önálló irányzattá pedig a 90-es években vált. A háború által okozott traumák kezelést igényeltek, melyek során felfigyeltek arra, hogy több olyan ember van, aki sok nehézséget és traumát élt át, mégis mentálisan egészséges maradt, sőt a problémák inkább kedvezőek voltak számukra, hisz megedzették őket és személyiségük inkább pozitív irányba fejlődött. A pozitív pszichológia célja tehát: olyan tényezők kutatása és erősítése, melyek az egyén és a közösség virágzását, jóllétét segíti fejlődni.

 
A mentális egészség
 
„A mentális egészség nem csupán a mentális betegség hiánya, hanem a jóllét állapota melyben a személy realizálni tudja a képességeit, meg tud birkózni az élet normál stressz keltő eseményeivel, produktívan és gyümölcsözően tud dolgozni és képes hozzájárulni a közösség jóllétéhez.” (WHO, 2004)

Az egészséget úgy kell meghatározni, mint tünetek összességéből álló szindrómát. Az egészség tünetei a globális jóllét összetevőiből állnak:

  • Érzelmi jóllét
  • Pszichológiai jóllét
  • Szociális jóllét
  • Spirituális jóllét

 
A boldogság mint pozitív pszichológiai dimenzió
 
A boldogság egy olyan összetett mentális állapot, melyben az élményvilágunkat a pozitív érzések uralják. Evolúciós szempontból a boldogság megerősítő tényezőként értelmezhető, hisz eligazít bennünket abban, hogy mi a jó és mi a rossz az egészségünk és önfenntartásunk érdekében. A tudományos meghatározások inkább azt hangsúlyozzák, hogy akkor élünk át boldogságot, ha a vágyaink és elvárásaink teljesülnek, közben cselekvéseink hozzájárulnak a személyes fejlődésünkhöz, ezzel embertársainkra is pozitív hatást gyakorolva. Ha maga a szó jelentésére koncentrálunk, akkor azt találjuk, hogy a magyar nyelvben a ,,boldog’’ szó eredete a szenttel azonos, miszerint az a boldog ember, aki Istennek tetsző életet él, innen származik a ,,boldoggá avatás’’ kifejezés is. Az angol nyelvben a ,,happiness’’ , vagyis a szótő a ,,happ’’, ami valamilyen szerencsés történést jelent.

A kutatóknak nem kellett sok, hogy szembesüljenek az akadállyal, miszerint a boldogság szó tudományos értelemben értelmét vesztette, hisz az mindenkinek mást jelent. Így aztán nehéz mérni vagy tudományosan elfogadható keretek köze helyezni a vizsgálatát. Például lehetünk boldogok attól, hogy egy kedves barátunk meglátogat, de az is lehet, hogy pár óra múlva szívesebben lennénk egyedül, így már frusztráló lehet a kedves barátunk jelenléte.

Martin Seligman, a pozitív pszichológia egyik atyja szerint a boldogság szót kutatási keretben helyettesíteni kell a szubjektív jóllét fogalmával. Seligman a jóllét-elmélete kapcsán összesen 5 alappillért azonosított, melyek maximalizálásával a szubjektív jóllétünk növelhető: az élvezetek keresése, a cselekvésekben való elmélyülés (flow) képessége, az értelemmel teli célok megtalálása, a teljesítőkészség és sikerélmény megtapasztalása, valamint a társas kapcsolatok kielégítő volta. Seligman szerint az is fontos, hogy mikor mérik az emberek szubjetív jóllétét, hisz ez nagyban függ attól is, hogy milyen hangulatban vagyunk, a megelégedettségi szintet 70 százalékban az határozza meg, hogy abban a pillanatban, amikor ezt kérdik tőlünk, milyen hangulatban vagyunk. Daniel Kahneman Csúcs-vég modellje szerint, amit megtapasztalunk, és ahogyan visszaemlékezünk rá, két külön dolog. Szerinte az a fontos, hogy miként emlékszünk a megtapasztalt élményekre, nem pedig az, hogy a megtapasztalás pillanatában, hogyan éreztük magunkat, nem biztos, hogy egy pozitív tapasztalata későbbiekben pozitív érzelmeket vált majd ki belőlünk.

 
Virágzás
 
A virágzás a jól működő élet megtapasztalására utal. Ez a jó érzésnek és a hatékony működésnek a kombinációja. A virágzás a mentális jóllét magas szintjének a szinonimája, és a mentális egészséget ábrázolja (Huppert 2009; Keyes 2002; Ryff and Singer 1998). Sokáig a mentális egészség kutatásának és gyakorlatának középpontjában a depresszió és a szorongás állt, valamint bizonyos mértékben ezeknek a megelőzése. Azt feltételezték, hogy a jó közérzet akkor érvényesül, ha a patológia hiányzik. A növekvő bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a magas szintű jóllét pozitív hatással van az egyének illetve a társadalom számára. A keresztmetszeti, hosszanti és kísérleti vizsgálatokban kimutatták, hogy a magas szintű jóllét számos pozitív eredményhez kapcsolódik, beleértve a hatékony tanulást, a termelékenységet és a kreativitást, a jó kapcsolatokat, a pozitív társadalmi viselkedést, a jó egészséget és várható élettartamot. (Chida and Steptoe 2008; Diener et al. 2010; Dolan et al.2008; Huppert 2009; Lyubomirsky et al. 2005).

Ahhoz, hogy megértsük a virágzás jellemzőit és okait, mi saját magunk is virágoznunk kell, nem elegendő a mentális betegségek puszta hiánya. Ehhez azonosítanunk kell és jellemeznünk azt a populációt, amely virágzik és azokat a csoportokat vagy nemzeteket, amelyeknél magas a virágzás. Ez lényeges alapot nyújt azok számára, akik részt vesznek az egészségfejlesztésben és a politikai döntéshozatalban, ahhoz hogy növeljék a virágzó emberek számát.

A mentális egészség legkorábbi fogalmi meghatározását általában Jahodának (1958) tulajdonítják. A klinikai és a személyiségelméleti szakemberek által a pozitív működésről alkotott fogalmak alapján hat kulcsfontosságú elemet azonosított a pozitív működésben: az egyén attitűdje saját maga fele, önmegvalósítás, integráció, autonómia, valóság érzékelés, környezetgazdálkodás (Jahoda, 1958). Részben a Jahoda munkája, valamint a klinikai és fejlődési pszichológia más tudósainak elméleti perspektívái által befolyásolt Ryff ( 1989) hat pszichológiai jólléti dimenziót javasolt: autonómia, környezetgazdálkodás, személyes növekedés, pozitív kapcsolatok, életcél és önelfogadás.

Más megközelítést alkalmazott Antonovsky (1993), aki a pszichológiai jóllétet koherencia érzetével egyenlővé tette, amelyet tartós hozzáállásnak tekintett, amelyben az élet érthető, kezelhető és értelmes.

Ryan és Deci (2001) számára az önrendelkezési elméleti keretrendszer alkalmazásával a jóllét tapasztalata abból a célból következik, hogy három alapvető pszichológiai szükséglet beteljesedik: autonómia, kompetencia és összefüggések látása.

Seligman eredetileg azt javasolta, hogy a jóllét vagy a „hiteles boldogság” három alapvető eleme az öröm, elkötelezettség és az értelem (2002). Legutóbbi munkájában két további elemet kínált: kapcsolatok és teljesítmény (Forgeard et al. 2011; Seligman 2011). Seligman szerint ez az öt elem a legjobb megközelítés ahhoz, amit az emberek saját magukért tehetnek, és együtt határozzák meg a jóllétet.

Keyes (2002) meghatározása a jóllétről összekapcsolja az érzést a működéssel, konkrétabban a Keyes-intézkedés különösen a hedonikus / érzelmi jóllétet (boldogság vagy az élettel való elégedettség) ötvözi Ryff hat pszichológiai jóllét dimenziójával, valamint a társadalmi jóllét öt dimenziójával.

Van egy olyan gondolkodásmód is, amely szerint a pozitív emberi tapasztalat egyedül a hedonikus jólléthez hasonlítható, azzal érvelve, hogy a szubjektív jóllét tartalmaz egy érzelmi komponenst (pozitív érzelmek jelenlétét és negatív érzelmek hiányát) és egy értékelő komponenst (az élettel való elégedettséget). E gondolkodásmód támogatói közé tartoztak Bradburn (1969), Watson et al. (1988) és Diener és mtsai. (1999). A véleményüket nagyrészt a jóllét hedonikus vagy affektív aspektusait mérő elemek átfogó faktoranalízisén keresztül érték el. Nemrégiben Diener, aki a szubjektív jóllét területén a legtermékenyebb kutató, gazdagította a jóllét mérését a „virágzó” konstrukció hozzáadásával, melynek összetevői: az élet célja, pozitív kapcsolatok, elkötelezettség kompetencia, önbecsülés, optimizmus és hozzájárulás mások jóllétéhez (Diener et al. 2010)

 
Pszichológiai Immunkompetencia
 
Az egyén megküzdési forráskapacitását alkotó személyiségtényezők egy integrált személyiségen belüli rendszerként foghatók fel, amit pszichológiai immunrendszerként definiálunk. A coping potenciál vagy protektív dimenziók (kontrollképesség, tanult leleményesség, lelki edzettség, optimizmus, koherencia érzék) egységes rendszerként való felfogást indokolhatja a közös hatásmechanizmusok és a vizsgálati eredmények alapján bizonyított magas korrelációjuk. A pszichológiai immunrendszer fogalma, azoknak a személyiségforrásoknak a megjelölésére szolgál, amelyek képesség teszik az egyént a stressz hatások tartós elviselésére, a fenyegetésekkel való eredményes megküzdésre úgy, hogy a személyiség integritása, működési hatékonysága és fejlődési potenciálja ne sérüljön, inkább gazdagodjon a stresszel való megküzdés során (Oláh, 2005).

A pszichológia immunrendszer három alrendszerből épül fel, a Megközelítő monitorizáló alrendszer (1), amely a fizikai és szociális környezet megismerésére, megértésére, kontrollálására, a lehetséges pozitív következmények monitrizásáról szól. Az alkotó-végrehajtó alrendszer (2) a leleményességről, problémamegoldásról, éh-atékonyságról és szociális forrás mobilizálásáról szól. Az önregulációs alrendszer (3) a szinkronképesség, kitartás, érzelmi kontroll képességéről szól.